Angyalok, asztrológia, miegymás...

Ma egyébként, sőt éppen ezekben az órákban lett egzakt (pontos) a Merkúr és Neptunusz konjunkciója (magyarul szebben: együttállása) a Vízöntő jegyében. Ehhez néhány órán belül, olyan este 8 körül csatlakozni fog a Hold szembenállása az Oroszlán jegyéből.

Ilyenkor én nem igazán ajánlanám senkinek sem, hogy komolyabb összegért vásároljon (például házat vagy autót). A Merkúr a kereskedelem bolygója, de a Neptunusszal együtt már nem biztos, hogy később is olyan jó üzletnek tűnik a dolog, mint a tranzit idején. Hajlamos elhomályosítani a racionális gondolkodást, és van esély arra is, hogy becsapják az embert, mert például nem egészen olyan jó állapotú egy autó, mint amilyennek beállítják.

Szerződések megkötését is érdemesebb későbbre halasztani, bár szerencsére szombaton nem nagyon szokás szerződéseket kötni. Ha azonban nem lehet elkerülni a vételt vagy szerződéskötést, akkor az előbbinél nagyon alaposan át kell vizsgálni a megveendő tárgyat, ingóságot vagy ingatlan, míg az utóbbinál "nagyítóval" és betűnként kell végigolvasni a szerződést, hogy semmi ne kerülje el a figyelmünket!

Ahhoz, hogy az ember ezt a részt megértse, érdemes elolvasni a Vörös Oroszlánt teljes egészében, bár ennyiből is eléggé érthető a lényeg. Emberek rabolnak, lopnak és gyilkolnak, holott ha tudnák, hogy valamikor majd meg fognak bűnhődni érte, akkor valószínűleg nem tennék. Ehhez azonban el kell jutni egy bizonyos szellemi és lelki fejlettségi szintig. A "ki mint vet, úgy arat" vagy a "kölcsönkenyér visszajár" mondások viszont nem csupán a gyilkolásnál és a szemmel láthatóan gonosz tetteknél lépnek életbe, hanem minden egyes cselekedetünknél, amivel valaki másnak ártunk - akár akarattal, akár akaratlanul. Ez a karma fogalma.

"Én már nem tudtam volna ölni, mert élővé lett bennem az Igazság egy szörnyű élményen át, hogy a gyilkossággal magamat ítéltem halálra. Nem tudtam volna rabolni, mert meggyőződtem róla, hogy a lopással magamat fosztottam ki a fejlődés rendes menetének szelíd ajándékaiból. Én már csak szabadulni kívántam, rá akartam jönni a formulára, amellyel megválthatom magamat a pokolból." - Szepes Mária: részlet A Vörös Oroszlánból (A marburgi professzor c. fejezet)

"Az idő és tér sorompói között lassan tovasodródó, kíváncsiskodó ember nem foghatja fel teljes jelentőségében az emlékezés hiányának, s minden új születéssel ajándékba kapott tabula rasának kegyelmét. Nem lehet elbírni mindent egyszerre. Ma az orvosok óvatos, hosszadalmas munkával próbálják egyetlen élet tudat alá süllyedt sérüléseit, apró bűneit felszínre hozni és feloldozni. S ezek a víz alá merült, apró kavicsok is micsoda akadályokká lehetnek, mennyi bajt okozhatnak az idegzetben." - Szepes Mária: részlet A Vörös Oroszlánból (A Nap és a Hold c. fejezet)

Valószínűleg mindenki kiérti-kiérzi a szövegből a lényeget. Bár sokan nem vagyunk azzal tisztában, hogy milyen álruhákat öltöttünk már fel előző életeinkben, azt sokan sejtjük, hogy a mostani betegségeink, fóbiáink, lelki problémáink valahol máshol, akár régebbi időkben gyökerezhetnek. Ezt a feltevést erősíti meg mindkettő részlet a könyvből.

"Hogyan tudná elhordozni a félelmekkel terhelt, sebezhető, egyetlen emberöltő vékony, kifeszített drótján egyensúlyozó, labilis lelkű emberi lény életsorozatok születéseinek, becsvágyainak és halálkínjainak milliós ólomtömbjeit?!" - ua

Megint elkezdtem olvasni Szepes Mária Vörös Oroszlánját. Szerintem az ilyen nagyregényeket többször is érdemes elővenni és elolvasni, mert ahogyan telnek az évek újabb és újabb gondolatokat szülhetnek bennünk az olvasottak. Az egész regényt bemásolhatnám ide, de csak azokat fogom, amelyek ebben az adott pillanatban megfogtak valamiért, talán mert aktuálisak az életemben. Bár ez sem igaz, mert minden oldal minden mondata ilyen, szóval nem is tudom miért ezeket. Csak úgy...

Ezek nagyon egyszerű gondolatok, és mégsem tudják az emberek szem előtt tartani:

"A szavaknak nagy hibájuk, hogy mindenki mást ért alattuk. Először egyeztetni kell őket, mint a különféle órákat."

Ezek már bonyolultabbak, de valószínűleg így is mindenki érti őket:

"A lélek természetében isteni is, démoni is. Aszerint, hogy a Fény vagy a Sötétség erői jutnak a fogantyúkhoz, amelyekkel mozgatják. A lélek a lét változó, szubtilis nyersanyaga. Azok a hatások, amelyek ráömlenek majd, olyan elementárisak, hogy ellenállhatatlanul áttörnek minden védtelen, gyönge ponton."