A múltkoriban voltam egy asztrológiai előadáson, amit a sulim szervez havonta egyszer. Két dologról volt szó, az egyik a védikus (azaz indiai) asztrológia, ami engem nem érdekel annyira, bár az előadás maga érdekes volt. Én azért hiszek inkább a nyugati (azaz mezopotámiai) asztrológiában, mert azt hiszem, hogy ez sokkal közelebb áll az európai emberekhez. Mindegy, mert ez úgyis szemlélet és izlés kérdése, ilyeneken nem érdemes vitázni.
Az előadás másik felében levetítették a MTV egyik interjúját Szepes Máriával, amit a halála után le is játszottak. Készíteni azt hiszem, hogy a halála előtt 10 évvel készítették az interjút. A lényeg, hogy az egész interjút nagyon felemelő érzés volt hallgatni, mert hihetetlen az az életbölcsesség, ami őbenne volt! Eleve hihetetlen, hogy valaki meg tud írni egy olyan regényt, mint amilyen A Vörös Oroszlán. Egyébként most volt P születésnapja, megvettem neki a könyvet ajándékba. A Édesvíz idén kiadta egy kötetben keményfedeles kötésben, érdemes megvenni és elolvasni, mert szerintem az évszázad legnagyobb volumenű regénye! Azoknak kötelező, akik hisznek a reinkarnációban és az ezoterikus tanokban :).
Szóval, az interjúban beszélt arról is Szepes Mária, hogy az ember akkor hal meg igazán, amikor meghal a benne élő kisgyermek. Ez nekem mindig olyan dilemmám volt, hogy én alapvetően nagyon gyerekes tudok lenni (bántott is P emiatt rendesen), viszont én azt éreztem, hogy ez a személyiségem egy része, nem tudok és nem is akarok úrrá lenni rajta, azaz nem akarok megváltozni. És akkor meghallgattam ezt az interjút, és arra gondoltam, hogy ha ő is ezt mondja, akkor ez biztosan jó így, akkor addig jó, amíg az embernek megmarad a gyermeki énje, akármilyen nehéz is néha az élet, és akármennyi gondja is van az embernek. Nem fogok panaszkodni, mert nincs okom panaszra, most nagyon jó az életem, ám régebben volt nagyon rossz is, de kiböjtöltem és kivártam a dolgokat. Mindig ott volt bennem az, hogy tudom, hogy jobb lesz, mert hiszek az univerzum segítő erejében. És lám-lám beigazolódott, hogy igazam van!
Ez a poszt most nagyon zagyva lett, mert sok mindenről akartam írni benne, ebből lett az, hogy jóformán semmiről sem írtam, amolyan Ikrek-Merkúr módra :). Bár ezek voltak a lényeges mondanivalóim, csak nem akartam nagyon bőlére ereszteni (azért picit sikerült):
- Szepes Máriától A Vörös Oroszlán című regény minden spirituális beállítottságú embernek kötelező olvasmány!
- Éltessük a bennünk lakozó kisgyermeket, és nem baj, ha néha gyerekesen viselkedünk! Főleg, hogy a napi gondok miatt hajlamosak vagyunk a letargiára és az állandó elégedetlenségre, ami ugye a felnőttek ismérve.
- Legyünk biztosak abban, hogy mindig mindennek értelme van, semmi nem történik véletlenül, és mindennek van egy olyan aspektusa, amit a mi kis egónk nem láthat át! Higgyük el, hogy van egy felsőbb erő (nevezhetjük Istennek is), aki igenis ott van velünk, és mindig segít! Csak néha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mondjuk miért kell várakoznunk valamire, miért van a késlekedés vagy annak, hogy egyáltalán nem jön létre valami, mi az oka. A felsőbb énünk ezt mindig tudja, csak az egónk általában nem hallja meg...
. A múltkor is például elmentem befizetni néhány csekket a postára, erre milyen könyv néz velem farkasszemet egy vitrinből?! Horváth Andrea (aki mellesleg egy ismert asztrológus is): Őrangyalok pedig vannak című könyve. Jó könyv, és ez már legalább az ötödik angyalos témájú egy hónapon belül. Biztosan megvan a jó oka, hogy most vették fel velem a kapcsolatot ennyire intenzíven…