Angyalok, asztrológia, miegymás...

Mégsem olyan egyszerű az élet, mert amit elterveztem, azt olyan formában nem tudom véghez vinni, amint az megtudtam az asztrológia tanáromtól :(. Persze, végül is eleget hallottam a mondást: "ember tervez, Isten végez". Most mondhatnám, hogy már akkor is ugyanezt a választ kaptam, amikor kártyát húztam a témára, de most még plusz megerősítést kaptam, hogy felejtsem el a dolgot. Így elég értelmetlen a posztom, de tök mindegy, másoknak úgysem kell tudni mindenről. Mondjuk, nem is lehet mást várni egy 12-es Nap házas embertől, mint amilyen én vagyok, ráadásul még a születési uralkodóm, a Merkúr is a 12-ben (titkok házában) van.

Az egómnak természetesen nem tetszik ez a megoldás, de nem tehetek mást, mert nem merek kockáztatni. Ugyanis én is ismerem annyira a saját születési horoszkópomat, hogy lássam benne a vészjósló jeleket, amikre most külön figyelmeztetett Takács Tibor. Ő egy fantasztikus asztrológus, hatalmas a tudása, nagyon felnézek rá emiatt! Egyébként vicces, hogy már végig jártam minden hazai nagy asztrológiai iskolát, először pár évig Kalo Jenőnél tanultam, aztán néhány évet Janák Lajosnál, akinél végül le is vizsgáztam, azaz okleveles asztrológus lettem, most pedig három másik volt osztálytársammal Takács Tiborhoz járunk.

Elmentem szombaton egy asztrológiai előadásra, amit az iskolám szervezett. Minden hónapban van, de amióta Lili megszületett még nem voltam egyen sem. Most viszont már nagyon hiányzott, mert valahogy ezzel is jelzem a Sors felé, hogy igen, készen állok megint visszatérni a gyökereimhez, és elkezdek foglalkozni ismét az ezoterikus tanokkal. Az előadás első részében levetíttek egy Szepes Mária interjút, amit anno direkt dr. Janák Lajosnak adott. Nagyon érdekes volt, szokásához híven csupa okos és szép dolgot mondott, bár azt hozzá kell tennem, hogy a hangosítás miatt csak minden második szót hallottam :(. Az volt, hogy mondott egy nagyon jónak ígérkező gondolatsort, aminek éppen következett volna a csattanója, azaz a legfontosabb szava, amit aztán nem hallottam. Ami a legfőbb gond volt, hogy mások sem, csak néztünk egymásra kérdőn, hogy most akkor mit is mondott. Mindent összevetve azonban nagyon jó és hasznos volt meghallgatni, hiszen ő volt Magyarország egyik legnagyobb spirituális tanítója! Kár érte, jó lett volna vele egyszer élőben is találkozni! Bár ki tudja, majd talán a következő életünkben... :)

Az előadás második felében a Bán Tamás tanár úr tartott értekezést arról, hogy az asztrológiai képletben mi mutatja az életerőt. Ebből még tanulságosabb dolgokat vontam le, mert például az én Napom és Merkúrom (az Aszcendensem ura is) a 12-es házban van. Emiatt mindig meg voltam egy kicsit rémülve, hogy jaj, majd akkor bekerülök valamilyen intézetbe, fegyházba, vagy neadjisten egy zárdába :). Persze, viccesen fogalmazok, de tényleg nem a legelőnyösebb állás egy radix képletben... Természetesen ez ennél sokkal bonyolultabb, de a lényeg az, hogy ha elkezdek ismét az okkultizmussal, spirituális tanokkal, vagy az asztrológiával foglalkozni, akkor a 12-es házat itt felvállalom, és nem kell például szembesülnöm különböző betegségekkel. Ezt tulajdonképpen éreztem is, mert jó másfél éve nem foglalkoztam egyáltalán ilyen dolgokkal, és ezalatt az idő alatt állandóan volt is valamilyen bajom (szerintem főleg pszichoszomatikusan jöttek ki). Ez most megszűnt, most sokkal jobb kedvű és optimistább lettem, és hiába vagyok egyedül (persze Lilivel - tehát mégsem annyira egyedül :), mégsem érzem magamat magányosnak. Igyekszem a 12-es ház pozitív manifesztációit megélni.

Tulajdonképpen nekem világéletemben szükségem volt az egyedüllétre. Pontosan azért nem kötöttem le magamat régen sem, mert nem bírtam elviselni, ha valaki állandóan a nyakamon lóg, és mindig együtt kell lenni vele. Ez nagy dilemmám volt akkor is, amikor összeköltöztünk. Igazából lehetséges, hogy ez is frusztrált belülről, hogy egyszerűen nem azt az életet éltem, amit a bensőm, a lelkem megkívánt volna. Titkon talán bíztam is abban, hogy végül egyedül maradok Lilivel?! Nem tudom, de mindenesetre az biztos, hogy nagyon régen nem éreztem ilyen jól és kiegyensúlyozottan magamat lelkileg, szellemileg és érzelmileg egyaránt. Sajnos az a véleményem, hogy nem igazán kifizetődő bolondul szerelmesnek lenni, mert mindig beigazolódik a mondás igazságtartalma: "a szerelem öl, butít és nyomorba dönt", amennyiben nem tudunk idejében kikecmeregni az érzelmek béklyójából. A testiségről most inkább nem ejtek szót, hiszen még dúlnak bennem az anyai hormonok, tehát egyelőre nem ez a legfőbb gondolatom...

Ellenben előző nap, péntek este nagyon jót beszélgettem egy barátommal pontosan ilyen témákról. Érdekes volt, hogy a közöttünk feszegetett témák közül jó néhány előkerült az előadáson is, ami ugyancsak nem lehetett véletlen. Nagyon régen nem éreztem ilyen jól magamat valakinek a társaságában, mert végre feltöltődtem pozitív energiával, egy olyan emberrel beszélgethettem, aki eléggé spirituális beállítottságú, és aki ebben a témában egyenrangú félként kezel, sőt kifejezetten ad a véleményemre. Még több ilyen estét magamnak! :)