Angyalok, asztrológia, miegymás...

Hát, ezen a mai hóesésen eléggé megdöbbentem! Azt hittem, hogy mától már jobb idő lesz, mivel a Vénusz bement 11 óra körül a Kos (tavaszi) jegyébe. Mondjuk az hozzátartozik, hogy a Vénusz száműzött (exil) a Kosban, de nem hinném, hogy ez ilyen esetekben nagyon számítana. Gyorsan meg is néztem, hogy ezt a mai havazást mi okozhatja, legalábbis mutathatja-e valamilyen bolygómozgás, vagy -kapcsolat?!

Úgy gondolom, hogy a mostani - holnap hajnal 3 óra körül pontossá váló - Merkúr és Jupiter konjunkció a téli (és csapadékozást kiváltó) Halak jegyében lehet ilyen hatással az időjárásra. Viszont, ha ez is közrejátszik a mostani - tavaszra nem igen jellemző - időjárásra, akkor pár napon belül ennek el kellene múlnia, amikor a Merkúr tovább halad, és kimegy a Jupiterrel alkotott együttállás orbiszából.

Viszont hét közepére a Hold is átmegy a Bak, utána pedig a Vízöntő jegyébe, ami nem biztos, hogy engedi a hőmérséklet túlzott felmelegedését. Ami biztos, hogy március 17-én a Merkúr is átmegy a Kos jegyébe, viszont éppen akkor lesz egy Nap-Uránusz együttállás a Halak jegyében, amit eddig úgy figyeltem meg, hogy képes nagyon hideget és sok csapadékot hozni. Na, ez elég szép lenne március közepén... kíváncsi leszek, hogy végül hogyan alakul az időjárásunk! Mindenesetre továbbra is jegyzetelem és gyűjtöm a későbbi asztrológusok számára a tapasztalatokat :).

Mégsem olyan egyszerű az élet, mert amit elterveztem, azt olyan formában nem tudom véghez vinni, amint az megtudtam az asztrológia tanáromtól :(. Persze, végül is eleget hallottam a mondást: "ember tervez, Isten végez". Most mondhatnám, hogy már akkor is ugyanezt a választ kaptam, amikor kártyát húztam a témára, de most még plusz megerősítést kaptam, hogy felejtsem el a dolgot. Így elég értelmetlen a posztom, de tök mindegy, másoknak úgysem kell tudni mindenről. Mondjuk, nem is lehet mást várni egy 12-es Nap házas embertől, mint amilyen én vagyok, ráadásul még a születési uralkodóm, a Merkúr is a 12-ben (titkok házában) van.

Az egómnak természetesen nem tetszik ez a megoldás, de nem tehetek mást, mert nem merek kockáztatni. Ugyanis én is ismerem annyira a saját születési horoszkópomat, hogy lássam benne a vészjósló jeleket, amikre most külön figyelmeztetett Takács Tibor. Ő egy fantasztikus asztrológus, hatalmas a tudása, nagyon felnézek rá emiatt! Egyébként vicces, hogy már végig jártam minden hazai nagy asztrológiai iskolát, először pár évig Kalo Jenőnél tanultam, aztán néhány évet Janák Lajosnál, akinél végül le is vizsgáztam, azaz okleveles asztrológus lettem, most pedig három másik volt osztálytársammal Takács Tiborhoz járunk.

Pár mondatot szeretnék írni erről az igen komoly bolygó konstellációról, amely a Szaturnusz és a Plútó között alakult ki most már másodszor.

Igazság szerint január 31-én volt a pontos kvadrát a két tranzitáló bolygó között. Ez most azért is különösen fontos, mert a Szaturnusz retrográd (látszólagosan hátráló) mozgásban van, ami azt idézi elő, hogy olyan dolgok kerülnek ismét elő, amelyek a múltban már lezártnak tűntek. Először tavaly november 15-én kerültek kvadrát fényszögbe egymással, de már ezen időpont előtt elkezdődtek azok a folyamatok, amelyek most visszatérnek az ember életébe, és végül majd augusztus 21-én kulminálódnak. Akkor fog ugyanis ez a két erőteljes bolygó ismét találkozni - immár harmadszorra és utoljára ebben a feszítő, kvadrát fényszögben. Akkor fog lezáródni, eldőlni a novemberben elkezdődött, mostanában visszatérő témák végső kimenetele.

Tudom, hogy rébuszokban fogalmazok, laikusok számára ez így nem igazán érthető, de mindenkitől elnézést kérek, mert ezt főleg magamnak dokumentálom, hogy majd legyen mit visszaolvasni. Annyit azért magyarázatképpen hozzáfűznék, hogy ennek a Szaturnusz-Plútó kvadrátnak nagy köze van ahhoz, hogy mostanában annyi kapcsolat bomlik fel, robban szét "tragikusan" és visszavonhatatlanul. Végig gondoltam, hogy legalább négy celeb párból (neveket nem említek, úgyis tudja mindenki) hárman tavaly év végén költöztek el a párjuktól mindenki nagy megdöbbenésére. Mivel asztrológusként jól ismerem e két bolygó természetét, így ismeretlenül is állítani merem, hogy mindegyik kapcsolatban, házasságban nagyon-nagyon komoly és már régóta húzódó problémák lehettek, ugyanis ezek a bolygók csak úgy döntenek romba valamit, ha az már amúgy is a végét járja, és már itt van az ideje a tovább lépésnek, az elengedésnek és a befejezésnek. Valószínűleg tartom, hogy ezeknél a kapcsolatoknál is augusztus 21-ig felkerül az i-re a pont, azaz végleg lezárulnak, addig van idő arra, hogy minden alany végig gondolja, hogy érdemes-e úgy tovább folytatni a dolgokat, ahogyan eddig próbálták. Nem lehetetlen egyébként ilyen bolygó állásokkal sem a békülés, de már csakis úgy, hogy az elavult és fejlődni képtelen régi dolgokat felváltják azok az értékek, amelyek valóban hasznára vannak minden félnek.

Ez a mostanii fényszög-kapcsolat egyébként leginkább azokra hat, akiknek a négy kardinális jegy elején áll (Mérleg, Bak, illetve a Kos és Rák) a Napjuk, vagy bámely más bolygójuk, illetve főbb háztengelyük, például az Aszcendens-DSC vagy MC-IC tengely. Persze, ezt mindenkinél személyesen lehet csak kivesézni úgy, hogy az ember látja a pontos születési képletet, de mindenki legyen biztos benne, hogy amennyiben a mostani időszak alatt sorsdöntő változásokon megy keresztül az élete, kapcsolatai szakadtak meg, akkor ő is érdekelt e bolygó konstellációban. Jó tudni, hogy azt, amit most olyan nehezen és fájdalmasan élünk meg, az később kitisztítja a levegőt és új élettel tölti meg a mindennapokat. Ez a két bolygó, főleg a Plútó csak úgy tud működni, hogy le kell rombolnia mindent, ami már nem megfelelő az ember életében, hogy a romokból új utakat nyisson meg és perspektívákat mutasson. Ismeri mindenki a saját hamvából feltámadt Főnix madár jelképét, amely hagyományosan a Plútóhoz és a Skorpió jegyéhez köthető. El kell engedni mindent, ami régi, elavult és már nem szolgálja a fejlődésünket! Most nehéznek tűnik, de később megkönnyebbülten fogunk visszatekinteni erre az időszakra.

Egyébként őszintén megmondom, hogy ez a konstelláció most engem is mélyen érint, ugyanis a radix Szaturnuszomat és Plútómat is aspektálja, amelyek között ugyanilyen nehéz kvadrát fényszög található. Én aztán tudom, hogy nagyon megszenved(t)em ezt az időszakot, de már most kezdem érezni, hogy hamarosan megkönnyebbülök és elengedhetem a régi terheket, visszahúzó kapcsolatokat és elavult dolgokat. Mindenkinél személy szerint az dönti el, hogy milyen életterületein omlanak össze a "kártyavárak", hogy a horoszkópjában hol, mely házakban találhatóak azok a planéták (vagy tengelyek), amelyeket érint ez a két "nagyfiú".

Rájöttem ma valamire.

Eddig, ha azt éreztem, hogy egy bizonyos személy nem akar velem együtt lenni, időt szánni rám, holott mások nagyon is szeretnének, csak velük meg én nem akarok, akkor ez az egómat bántotta, megsértve és szánalmasnak éreztem magamat.

Most villant be, hogy ez butaság: az egó miatt nem kell bánkódni, ő nem számít, mert persze, hogy minden ilyen dolog sérti az önérzetét, és az ilyen eseteket kudarcként éli meg. Ami itt a lényeg: a lélek és az önértékelés. Amennyiben valaki nem akar velünk lenni, ha valakinek más társasága fontosabb és kedvesebb, akkor becsülnünk kell magunkat annyira, hogy mi is inkább olyanokkal vagyunk, akiknek mi vagyunk a fontosak és kedvesek! Márpedig mindenkinek az életében sok ilyen ember van, csak valahogy őket nem vesszük észre vagy nem értékeljük, pedig ez nagy hiba!

Gondoljunk bele, hogy ha mi hasonló helyzetben lennénk, és minden úton-módon jeleznénk a másik felé, hogy nem tartunk igényt a társaságára, ennek ellenére ő mégis mindenképpen velünk akarna lenni, akkor vajon mennyire becsülnénk őt, és értékelnénk az erőfeszítéseit?! Semennyire, és sem akarnánk jobban vele lenni, sőt...

Sajnos az emberi természet néha teljesen paradox módon nyilvánul meg, és sokszor pontosan úgy tűnünk, mint akik éppenséggel a legrosszabbat akarják maguknak, és nem a legjobbat. Pedig ki más tehetne nekünk jót, ha nem mi magunk?!

Ehhez kapcsolódóan egy nagyon jó és vicces film, érdemes megnézni :).

Nem kellesz eléggé / He's just not that into You (2009)

Ma nagyon depis napom volt, amihez nagyban hozzájárult, hogy reggel 8-tól fél 11-ig vércukorterhelésen ültem. Igaz, most csak 3x vettek vért, de azt vagy 30 csőben, nem számoltam meg, az asszisztens mondta, bár azt láttam (és éreztem), hogy valóban rengeteg volt.

Kicsit kellemetlen volt, mert elkezdtem bőgni, nem a csövek sokasága miatt, ehhez ugyanis már hozzászoktam. Hanem amiatt, mert először azt mondta az asszisztens, hogy ki kell várnom azt, amíg az összes előttem jött betegtől leveszik a vért, azoktól is, akik jönnek és mennek, ahhoz képest, hogy nekem még órákig ott kellett ülni éhgyomorra. Aztán belátta persze, hogy ez elég gáz lenne így tényleg, és más kórházakban is ezt előre behívással oldják meg. Aztán meg már azért sírtam, mert csak úgy... Nagyon rossz kedvem lett, beálltam egy sarokba, elfordultam, közben pedig égtem magam és a többiek előtt, hogy itt sírok, miközben üldögél és néz vagy 20 ismeretlen ember :(. Egy hölgy oda is jött - nagyon rendes volt tőle, ritka az ilyen - hogy ne sírjak, mert akkor rosszak lesznek a cukorértékeim. Jól esett, hogy nem is ismer, de törődött velem.

Utána azért jobb kedvem lett, megint ott hagytam a Nők Lapját a váróteremben, hogy mások is olvassák el a benne lévő - sokszor nagyon hasznos cikkeket. Már egy jó ideje az a szokásom, hogy mindenhol "elhagyom" a kiolvasott Nők Lapjákat, mert bízom abban, hogy az, aki utánam megtalálja, éppen jókor olvas el egy bizonyos cikket, ami segít neki az életében. Megfigyeltem, hogy érdekes módon nekem is mindig úgy kerülnek a kezembe a különböző lapszámok, hogy éppen akkor van szükségem arra a cikkre, holott a legtöbbször jóval korábbi volt az újság. Most májusban is volt olyan, hogy egy novemberben olvasott lapszámnak örültem nagyon :).

Azt nem részletezem inkább, hogy itthon borzalmasan rossz kedvem volt továbbra is, szegény Lilit sajnáltam, hogy az anyját megint sírni látta, mert már van olyan értelmes, hogy próbál vigasztalni. Csakhogy ilyenkor rajtam nem sok minden segít :(. Ritkán vannak - egyre ritkábban - ilyen napjaim, de ezeken ilyenkor nehezen tudok úrrá lenni. Mindenesetre lefeküdtem vele együtt aludni délután, pedig nem szokásom.

Viszont aminek nagyon örülök, hogy később bejöttek anyuék vigyázni Lilire, és elmentem itthonról néhány órára kiszellőztetni a fejemet. Így éppen összefutottam egy jó ismerősömmel, akivel majd egy órán át beszélgettünk, illetve most inkább úgy mondanám, hogy ingyen pszichológusom volt erre az időre, és nagyon sok jó tanáccsal látott el, amelyekre éppen ott és éppen akkor nagy szükségem volt. Jó volt kibeszélni magamból a sok bennem ragadt dolgot, és azt vettem észre, hogy jó volt végre őszintének lenni valakivel, és kimutatni a gyengeségemet is.

Asztrológiai vonatkozás: nagyon érdekes, hogy megnéztem a tranzit bolygókat, és annak ellenére, hogy csak a tranzit Nyilasban lévő Hold állt kvadrátban a radix Halak Holdammal, mégis olyan világvége hangulatom volt ma, mint amilyen már hónapok óta nem. Persze ez az állás elég kellemetlen, mert éppen a hangulatot rontja el, ráadásul nőként fontos nálam a Hold, meg más okból kifolyólag is. Viszont amit észrevettem, hogy az égen lévő planéták között ma volt a tranzit Hold és Uránusz egymással kvadrátban (ugyancsak Nyilas és Halak érdekeltség), nálam ez a két planéta radixban kvinkunx fényszögben áll egymással. Plusz a tranzit Merkúr lassan egzakt kvadrátba lép a tranzit Neputunusszal, ráadásul a Merkúr most áll rá az én Bika Napomra (félfokos orbiszon belül), amiből pedig logikusan az következik, hogy a tranzit Neptunusz - sajnos jó sokáig - kvadrátban van éppen a radix Napommal is. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a radixomban az Ikrek Merkúr és Nyilas Neptunusz éppen oppozícióban állnak egymással, akkor azért ez megmagyarázhatja a mások számára talán butaságnak tűnő gondolatokat, és azt, hogy teljesen összezavarodottnak és tanácstalannak éreztem ma magamat. Meg sajnos mostanában elég sokszor... :(

A múltkoriban voltam egy asztrológiai előadáson, amit a sulim szervez havonta egyszer. Két dologról volt szó, az egyik a védikus (azaz indiai) asztrológia, ami engem nem érdekel annyira, bár az előadás maga érdekes volt. Én azért hiszek inkább a nyugati (azaz mezopotámiai) asztrológiában, mert azt hiszem, hogy ez sokkal közelebb áll az európai emberekhez. Mindegy, mert ez úgyis szemlélet és izlés kérdése, ilyeneken nem érdemes vitázni.

Az előadás másik felében levetítették a MTV egyik interjúját Szepes Máriával, amit a halála után le is játszottak. Készíteni azt hiszem, hogy a halála előtt 10 évvel készítették az interjút. A lényeg, hogy az egész interjút nagyon felemelő érzés volt hallgatni, mert hihetetlen az az életbölcsesség, ami őbenne volt! Eleve hihetetlen, hogy valaki meg tud írni egy olyan regényt, mint amilyen A Vörös Oroszlán. Egyébként most volt P születésnapja, megvettem neki a könyvet ajándékba. A Édesvíz idén kiadta egy kötetben keményfedeles kötésben, érdemes megvenni és elolvasni, mert szerintem az évszázad legnagyobb volumenű regénye! Azoknak kötelező, akik hisznek a reinkarnációban és az ezoterikus tanokban :).

Szóval, az interjúban beszélt arról is Szepes Mária, hogy az ember akkor hal meg igazán, amikor meghal a benne élő kisgyermek. Ez nekem mindig olyan dilemmám volt, hogy én alapvetően nagyon gyerekes tudok lenni (bántott is P emiatt rendesen), viszont én azt éreztem, hogy ez a személyiségem egy része, nem tudok és nem is akarok úrrá lenni rajta, azaz nem akarok megváltozni. És akkor meghallgattam ezt az interjút, és arra gondoltam, hogy ha ő is ezt mondja, akkor ez biztosan jó így, akkor addig jó, amíg az embernek megmarad a gyermeki énje, akármilyen nehéz is néha az élet, és akármennyi gondja is van az embernek. Nem fogok panaszkodni, mert nincs okom panaszra, most nagyon jó az életem, ám régebben volt nagyon rossz is, de kiböjtöltem és kivártam a dolgokat. Mindig ott volt bennem az, hogy tudom, hogy jobb lesz, mert hiszek az univerzum segítő erejében. És lám-lám beigazolódott, hogy igazam van!

Ez a poszt most nagyon zagyva lett, mert sok mindenről akartam írni benne, ebből lett az, hogy jóformán semmiről sem írtam, amolyan Ikrek-Merkúr módra :). Bár ezek voltak a lényeges mondanivalóim, csak nem akartam nagyon bőlére ereszteni (azért picit sikerült):

- Szepes Máriától A Vörös Oroszlán című regény minden spirituális beállítottságú embernek kötelező olvasmány!

- Éltessük a bennünk lakozó kisgyermeket, és nem baj, ha néha gyerekesen viselkedünk! Főleg, hogy a napi gondok miatt hajlamosak vagyunk a letargiára és az állandó elégedetlenségre, ami ugye a felnőttek ismérve.

- Legyünk biztosak abban, hogy mindig mindennek értelme van, semmi nem történik véletlenül, és mindennek van egy olyan aspektusa, amit a mi kis egónk nem láthat át! Higgyük el, hogy van egy felsőbb erő (nevezhetjük Istennek is), aki igenis ott van velünk, és mindig segít! Csak néha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mondjuk miért kell várakoznunk valamire, miért van a késlekedés vagy annak, hogy egyáltalán nem jön létre valami, mi az oka. A felsőbb énünk ezt mindig tudja, csak az egónk általában nem hallja meg...

Voltam tegnap egy látónál Kiskunfélegyházán. Igazság szerint nem volt annyira jó ötlet, mert az ilyen látóknak az a lényege, hogy meg tud-e olyan dolgokat mondani a személyiségemről és az életemről, amit nem mondok el neki. Ezzel igazolja, hogy tényleg "lát". Mindenesetre az ex-férjem volt már nála kétszer, amiből az első alkalommal állítólag rólam, Liliről és a kapcsolatunkról kérdezett, illetve beszéltek. Második alkalommal saját magáról, de igazából nem volt hajlandó erről sok mindent elmondani, csak azt hogy a látónál látott három előző életünket. Ezeket most nem fejteném ki bővebben, elég annyi, hogy valószínűleg jól látta őket, mert ebben az életemben / életünkben igazolódtak a történések és az érzések. Ráadásul most iszonyú hosszú lenne itt a blogon leírni ezt, jobb szeretek élőben beszélgetni az ilyen témákról.

Tényleg, van olyan olvasóm, akit érdekelnek az ilyen ezoterikus, spirituális témák? Szívesen találkoznék és beszélgetnék olyanokkal, akiket érdekel a reinkarnáció, spiritualitás, asztrológia, Isten, sors, angyalok, stb... kérdése! Ha igen, akkor akár itt a blogon keresztül, kommentben, akár e-mailben szívesen venném a megkereséseket! Jó lenne találkozni hasonló érdeklődésű emberekkel, mert nagyon sokat tanulhatnánk egymástól! A profilomnál megadtam az e-mail címemet is :). Mindenkinek a jelentkezését szívesen várom!

Szóval, én is lementem tegnap, levitt P autóval. Addig anyu, majd később az anyósom vigyázott Lili manóra. Ott voltam nála két és fél órát, és az igazsághoz tartozik, hogy ehhez képes potom pénzt kért, tehát az szimpatikus benne, hogy nem a pénzre megy. Bár, mint tudjuk, sok kicsi sokra megy... :) Sajnos, engem nem győzött meg teljesen, mert nem mondott semmi olyat, amit ne tudhatott volna már P-től. Mivel pont felhozott egy férfit a látó, aki nem mondott el mindent magáról, de ő elmondta neki, hogy mi az amit elhallgatott, kértem, hogy nekem is mondja el amit lát, mert én nem fogok megharagudni érte. Elengedte ezt a mondatomat a füle mellett - kétszer is, tehát nem tudtam meg, hogy lát-e olyat, amit én megtartottam magamnak. Pedig hát sejteni lehet, hogy nem kevés dolgot hallgattam el előle :).

Amit mondott, azt már régóta tudtam magamról: nem szeretem magamat eléggé, nem hiszem el tudat alatt, hogy szerethető vagyok (ennek részben a gyermekkorom is az oka, bár azért nem volt annyira rossz :), és hogy nem tudok megbocsájtani, és elengedni a sérelmeimet. No, hát ezért utaztam volna ennyit?! A megoldás: meg kell szeretnem először önmagamat, és akkor majd merek szeretni mást is. Mellesleg azért mertem már szeretni mást, csak annak valahogy mindig rossz vége lett, mint ahogyan ismerjük az embereket. Ahogy megérzik, hogy valaki szereti őket, az illető már nem is lesz annyira fontos. A másik megoldás: meg kell bocsájtanom magamnak a régi tetteimet, mindent, amire nem vagyok büszke, és akkor majd másoknak is meg tudom bocsájtani a rajtam ejtett sebeket, sérelmeket. Erre adott két "mondókát", amit reggel és este kell mondogatnom magamnak, mint egy-egy mantrát. Ezeknek azt hiszem, hogy tényleg hasznát látom majd, hiszen én is vallom azt, hogy a gondolatnak hatalmas teremtő ereje van: amit gondolunk, mondogatunk, az előbb-utóbb be is fog következni, mert az agyunk, mint egy hűséges katona, teljesíteni fogja a kívánságunkat.

Mondott még olyanokat is, amelyekkel abszolút nem tudok egyetérteni, és amiket igen csak furcsálltam, mert eddig nem ezekkel a gondolatokkal találkoztam. Ki tudja, az is lehet, hogy én gondolom rosszul a dolgokat...?! Arról van szó, hogy szerintem, ahogyan előre haladunk a lélekfejlődés útján, úgy válunk egyre jobb emberekké. Értem ezalatt azt, hogy milyen új testekbe születik le a lelkünk. Szerinte a már nagyon fejlett lelkek lehetnek akár gonosztevők, olyanok is, akik éppen a börtönben csücsülnek valamilyen aljas tettük büntetéseként. Nem tudom, nekem ez olyan furi, mert én mindig Gandhiból, Teréz anyából, a Dalai Lámából, és a többi ilyen személyiségből indulok ki. Szerintem ők már tényleg a lélekfejlődés nagyon magas lépcsőfokán állhattak. És valahogy ugyanezt nem tudom elképzelni mondjuk Hitlerről, Sztálinról vagy Oszama bin Ladenről.

A másik dolog, ami nem volt túl szimpatikus a hölgyben, hogy éreztette, sőt ki is mondta, hogy ő milyen sokat tud, és mennyire fejlett. Én eddig majd minden forrásból úgy hallottam, hogy az ember minél többet tud, annál szerényebb, és annál inkább megtartja magának azt, hogy mit gondol a saját tudásáról. Plusz még mondott egy olyat, amitől igencsak meghökkentem, nevezetesen, hogy ő már olyan magas szinten van, hogy őrá már az asztrológia sem hat például, mint ahogyan azokra nem érvényesek a jegyek, akik már ennyire fejlettek, ergó őket már nem lehet ilyen keretek közé beilleszteni. Erről aztán már végképp nem nyitottam vitát, mert nem feladatom meggyőzni őt. Slusszpoénként még azt is elmondta, hogy a sógornőjével már évek óta nincsenek beszélőviszonyban (sem ő, sem a férje, aki a sógornőnek a testvére), és ezen ő sem tud és akar változtatni, mert a sógornő erre nem vevő. Érdekes módon én azt hinném, hogy ha valaki igazán hisz az ilyenekben, akkor tudja, hogy mindig mindenhez két ember kell, vagy éppen annyi, amennyi a konfliktusban részt vesz, tehát az ő esetükben sem lehet csak a sógornő a hibás.

Utána bementünk P egyik barátjához és a barátnőjéhez Kecskemétre, akiknek éppen most négy hónapos a kisbabájuk. Nagyon jót beszélgettem a barátnővel, megváltottuk a világot fent az emeleten :). Kérdezgették, hogy tetszett-e a látó, és mivel ők istenítik őt, nem akartam elvenni a kedvüket, csak annyit mondtam, hogy hát igen, bár azt hiszem, hogy az emberek igazán érzik a hangsúlyból a valóságot. Kérdezték, hogy kértem-e új időpontot, de az meg aztán végképp eszembe sem jutott, úgyhogy kimagyaráztam magamat azzal, hogy "áá nem, valószínűleg most csak ennyire volt szükségem". Ugyanis a többi ügyfél hetente-kéthetente visszajár hozzá. Az biztos, hogy én nem fogok. És mondjuk nem csupán miatta nem, hanem egyébként sem vagyok a híve annak, hogy valaki állandóan ilyen mankókra szoruljon, és egyedül ne legyen képes dönteni lényeges kérdésekben.

Vannak barátnőim, akik hetente (vagy minden döntéshelyzet előtt) elmennek kártyavetőhöz, asztrolgógushoz, jóshoz, stb... Amikor elemeztem - még a terhességem előtt - akkor sem voltam a híve annak, hogy mindenáron visszajöjjön hozzám az illető, akit elemeztem, mert nem tisztességes valakit függővé tenni, ugyanis ez is egyfajta kötés (ami tilos az ilyen berkekben). Egyszer egy lány, akit elemeztem, rá volt kattanva egy nős pasira, aki elég csúnyán kihasználta őt, minden téren: anyagilag és érzelmileg is. Miután elment tőlem, pár nap múlva hívott, hogy felhívta a pasi, és ő vissza akarja szerezni, most akkor mit csináljon. Nahát, ez az amit soha nem szabad magunkra vállalni, mert mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy mit akar tenni. Mi maximum segíthetünk az embereknek különböző irányokat megmutatni, megismertetni önmagával, de mindenkinek magának kell kiválasztania az adott útvonalat, és elindulnia rajta!