Voltam tegnap egy látónál Kiskunfélegyházán. Igazság szerint nem volt annyira jó ötlet, mert az ilyen látóknak az a lényege, hogy meg tud-e olyan dolgokat mondani a személyiségemről és az életemről, amit nem mondok el neki. Ezzel igazolja, hogy tényleg "lát". Mindenesetre az ex-férjem volt már nála kétszer, amiből az első alkalommal állítólag rólam, Liliről és a kapcsolatunkról kérdezett, illetve beszéltek. Második alkalommal saját magáról, de igazából nem volt hajlandó erről sok mindent elmondani, csak azt hogy a látónál látott három előző életünket. Ezeket most nem fejteném ki bővebben, elég annyi, hogy valószínűleg jól látta őket, mert ebben az életemben / életünkben igazolódtak a történések és az érzések. Ráadásul most iszonyú hosszú lenne itt a blogon leírni ezt, jobb szeretek élőben beszélgetni az ilyen témákról.
Tényleg, van olyan olvasóm, akit érdekelnek az ilyen ezoterikus, spirituális témák? Szívesen találkoznék és beszélgetnék olyanokkal, akiket érdekel a reinkarnáció, spiritualitás, asztrológia, Isten, sors, angyalok, stb... kérdése! Ha igen, akkor akár itt a blogon keresztül, kommentben, akár e-mailben szívesen venném a megkereséseket! Jó lenne találkozni hasonló érdeklődésű emberekkel, mert nagyon sokat tanulhatnánk egymástól! A profilomnál megadtam az e-mail címemet is :). Mindenkinek a jelentkezését szívesen várom!
Szóval, én is lementem tegnap, levitt P autóval. Addig anyu, majd később az anyósom vigyázott Lili manóra. Ott voltam nála két és fél órát, és az igazsághoz tartozik, hogy ehhez képes potom pénzt kért, tehát az szimpatikus benne, hogy nem a pénzre megy. Bár, mint tudjuk, sok kicsi sokra megy... :) Sajnos, engem nem győzött meg teljesen, mert nem mondott semmi olyat, amit ne tudhatott volna már P-től. Mivel pont felhozott egy férfit a látó, aki nem mondott el mindent magáról, de ő elmondta neki, hogy mi az amit elhallgatott, kértem, hogy nekem is mondja el amit lát, mert én nem fogok megharagudni érte. Elengedte ezt a mondatomat a füle mellett - kétszer is, tehát nem tudtam meg, hogy lát-e olyat, amit én megtartottam magamnak. Pedig hát sejteni lehet, hogy nem kevés dolgot hallgattam el előle :).
Amit mondott, azt már régóta tudtam magamról: nem szeretem magamat eléggé, nem hiszem el tudat alatt, hogy szerethető vagyok (ennek részben a gyermekkorom is az oka, bár azért nem volt annyira rossz :), és hogy nem tudok megbocsájtani, és elengedni a sérelmeimet. No, hát ezért utaztam volna ennyit?! A megoldás: meg kell szeretnem először önmagamat, és akkor majd merek szeretni mást is. Mellesleg azért mertem már szeretni mást, csak annak valahogy mindig rossz vége lett, mint ahogyan ismerjük az embereket. Ahogy megérzik, hogy valaki szereti őket, az illető már nem is lesz annyira fontos. A másik megoldás: meg kell bocsájtanom magamnak a régi tetteimet, mindent, amire nem vagyok büszke, és akkor majd másoknak is meg tudom bocsájtani a rajtam ejtett sebeket, sérelmeket. Erre adott két "mondókát", amit reggel és este kell mondogatnom magamnak, mint egy-egy mantrát. Ezeknek azt hiszem, hogy tényleg hasznát látom majd, hiszen én is vallom azt, hogy a gondolatnak hatalmas teremtő ereje van: amit gondolunk, mondogatunk, az előbb-utóbb be is fog következni, mert az agyunk, mint egy hűséges katona, teljesíteni fogja a kívánságunkat.
Mondott még olyanokat is, amelyekkel abszolút nem tudok egyetérteni, és amiket igen csak furcsálltam, mert eddig nem ezekkel a gondolatokkal találkoztam. Ki tudja, az is lehet, hogy én gondolom rosszul a dolgokat...?! Arról van szó, hogy szerintem, ahogyan előre haladunk a lélekfejlődés útján, úgy válunk egyre jobb emberekké. Értem ezalatt azt, hogy milyen új testekbe születik le a lelkünk. Szerinte a már nagyon fejlett lelkek lehetnek akár gonosztevők, olyanok is, akik éppen a börtönben csücsülnek valamilyen aljas tettük büntetéseként. Nem tudom, nekem ez olyan furi, mert én mindig Gandhiból, Teréz anyából, a Dalai Lámából, és a többi ilyen személyiségből indulok ki. Szerintem ők már tényleg a lélekfejlődés nagyon magas lépcsőfokán állhattak. És valahogy ugyanezt nem tudom elképzelni mondjuk Hitlerről, Sztálinról vagy Oszama bin Ladenről.
A másik dolog, ami nem volt túl szimpatikus a hölgyben, hogy éreztette, sőt ki is mondta, hogy ő milyen sokat tud, és mennyire fejlett. Én eddig majd minden forrásból úgy hallottam, hogy az ember minél többet tud, annál szerényebb, és annál inkább megtartja magának azt, hogy mit gondol a saját tudásáról. Plusz még mondott egy olyat, amitől igencsak meghökkentem, nevezetesen, hogy ő már olyan magas szinten van, hogy őrá már az asztrológia sem hat például, mint ahogyan azokra nem érvényesek a jegyek, akik már ennyire fejlettek, ergó őket már nem lehet ilyen keretek közé beilleszteni. Erről aztán már végképp nem nyitottam vitát, mert nem feladatom meggyőzni őt. Slusszpoénként még azt is elmondta, hogy a sógornőjével már évek óta nincsenek beszélőviszonyban (sem ő, sem a férje, aki a sógornőnek a testvére), és ezen ő sem tud és akar változtatni, mert a sógornő erre nem vevő. Érdekes módon én azt hinném, hogy ha valaki igazán hisz az ilyenekben, akkor tudja, hogy mindig mindenhez két ember kell, vagy éppen annyi, amennyi a konfliktusban részt vesz, tehát az ő esetükben sem lehet csak a sógornő a hibás.
Utána bementünk P egyik barátjához és a barátnőjéhez Kecskemétre, akiknek éppen most négy hónapos a kisbabájuk. Nagyon jót beszélgettem a barátnővel, megváltottuk a világot fent az emeleten :). Kérdezgették, hogy tetszett-e a látó, és mivel ők istenítik őt, nem akartam elvenni a kedvüket, csak annyit mondtam, hogy hát igen, bár azt hiszem, hogy az emberek igazán érzik a hangsúlyból a valóságot. Kérdezték, hogy kértem-e új időpontot, de az meg aztán végképp eszembe sem jutott, úgyhogy kimagyaráztam magamat azzal, hogy "áá nem, valószínűleg most csak ennyire volt szükségem". Ugyanis a többi ügyfél hetente-kéthetente visszajár hozzá. Az biztos, hogy én nem fogok. És mondjuk nem csupán miatta nem, hanem egyébként sem vagyok a híve annak, hogy valaki állandóan ilyen mankókra szoruljon, és egyedül ne legyen képes dönteni lényeges kérdésekben.
Vannak barátnőim, akik hetente (vagy minden döntéshelyzet előtt) elmennek kártyavetőhöz, asztrolgógushoz, jóshoz, stb... Amikor elemeztem - még a terhességem előtt - akkor sem voltam a híve annak, hogy mindenáron visszajöjjön hozzám az illető, akit elemeztem, mert nem tisztességes valakit függővé tenni, ugyanis ez is egyfajta kötés (ami tilos az ilyen berkekben). Egyszer egy lány, akit elemeztem, rá volt kattanva egy nős pasira, aki elég csúnyán kihasználta őt, minden téren: anyagilag és érzelmileg is. Miután elment tőlem, pár nap múlva hívott, hogy felhívta a pasi, és ő vissza akarja szerezni, most akkor mit csináljon. Nahát, ez az amit soha nem szabad magunkra vállalni, mert mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy mit akar tenni. Mi maximum segíthetünk az embereknek különböző irányokat megmutatni, megismertetni önmagával, de mindenkinek magának kell kiválasztania az adott útvonalat, és elindulnia rajta!